Ödéma proteinuria magas vérnyomás
A közlemény röviden áttekinti a klinikai gyakorlat szempontjából fontos diagnosztikus lépéseket, kiemelten a prognosztikai szempontok alapján.
A kezelésben alapvető a renin—angiotenzin—aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a támadáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet.
Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása. A vesekárosodás és annak tünetei nagyon gyakran lappangva alakulnak ki, s ha már klinikai tünetek is észlelhetők, sokszor visszafordíthatatlan szövődmények is jelen vannak.
A vesekárosodás, a krónikus veseelégtelenség felismerése ezért nehézségekbe ütközhet, vagy éppen egy rutinvizsgálat során derül csak fény a veseműködés beszűkülésére.
A nefrológiai ellátás és rendszeres gondozás legfontosabb szerepe az, hogy a vesekárosodás gyanúja, rizikófaktorainak fennállása esetén időben megtörténjen a szakorvosi vizsgálat, előrehaladott veseelégtelenségben megfelelő terápiával csökkenteni kell a kialakuló szövődmények súlyosságát.
Az ödéma proteinuria magas vérnyomás közlemény a háziorvosi gyakorlatban előforduló típusos vizeleteltérésekre hívja fel a figyelmet három esetismertetés kapcsán. Az észlelt vizeleteltéréseket azonban nemcsak urológiai, hanem — mint azt a másik két közlemény is mutatja — örökletes kórképek, primer vagy szisztémás vesebetegségek is okozhatják, amelyek már gyermekkorban is megnyilvánulhatnak.
A cikkek és kommentárok egyúttal lehetőséget adnak az újabb nefrológiai ismeretek, elsősorban az idült vesebetegség chronic kidney disease, CKD új irányelvének bemutatására, elsősorban a hazai háziorvosi gyakorlat szempontjából.
